Miért van szükség arra, hogy biológusok és klinikai szakemberek meghallgassák és beépítsék az interszexuális személyek, közösségek és kultúrák tapasztalatait? Hogyan alakítja át ez a párbeszéd a biológia szakértői tudását és az orvosi ajánlásokat? Milyen következményei vannak annak meghatározására, hogy mi az „alkalmas” hüvelyhossz, és meddig lehet vagy kell azt biológiai és egzisztenciális szempontból alakítani?

E kérdések mentén az Artesanías biológicas arra hív, hogy a biológiát és az orvostudományt feminista episztemológiák, a tudomány társadalomtudományi vizsgálatai és a test-szexualitás sokszínűsége felől újragondoljuk. Sam Fernández-Garrido azt javasolja, hogy bontsuk le a biomédikai szakértői tudás és az úgynevezett „laikus” tudások merev határait, ezt a találkozást pedig biolumineszcens gyakorlatként értelmezze, amely képes visszahozni a szövetekről, hormonokról és testekről szóló, klinikailag jelentős, ám történelmileg alárendelt nézeteket.

A mű jelentős hozzájárulás a feminista biológiák területéhez, és azt javasolja, hogy a biológiát egy vendégszerető „kapcsolódási zónaként” gondoljuk el, amelyet váratlan találkozások szőnek át. Ott, ahol ezeket a találkozásokat ünneplik, nem pedig fenyegetésként érzékelik, újra felbukkan a lehetőség, hogy közösen építsünk más testi archívumokat. Olyan biolumineszcens archívumokat, amelyek újraalkotják a biológiát és a klinikát, miközben a tudomány, a művészet és az aktivizmus metszéspontját közös térként igénylik, ahol egy olyan sokszínűségről gondoskodhatunk, amelyet már nem lehet tovább elidegeníteni.